BMP-2


A BMP-2-es páncélozott gyalogsági harcjármű a BMP-1-es továbbfejlesztett változata, és először 1982 végén a moszkvai Vörös téren tartott díszszemlén mutatták be a nyilvánosság előtt, bár a szovjet hadseregben már néhány évvel korábban rendszeresítették. Azóta 18 országba exportálták, főként a volt szovjet tagállamokban szolgált.

A BMP-2 páncélteste nagyon hasonlít az eredeti BMP-1-esére, csak új tornyában és a személyzet eltérő elhelyezkedésében tér el attól. A BMP-1-esen a parancsnok a vezető mögött ült, ezért csekély a kilátása a jármű jobb oldalára. A BMP-2-esben a parancsnok a sokkal nagyobb toronyban kapott helyett az irányzóval együtt, így kiváló rálátása volt a harctérre.

Az eredeti BMP-1-es egy 73 mm-es ágyúval volt felszerelve, ez erős, de nagy szélben pontatlan fegyver volt. Az első generációs 9m14-es Maljutka (Sagger) rakétához jól képzett személyzetre volt szükség ahhoz, hogy nagy valószínűséggel érjen el találatot az első lövésből. A BMP-2-esen elődjének legfőbb hiányosságait kijavították, és fegyverzetét egy 30 mm-es gyors tüzelésű automata gépágyúra cserélték, amelynek emelkedési szöge +74 fok. Ez lehetővé teszi az alacsonyan repülő légi célok elleni küzdelmet. Az irányzó választhat az egyes lövések és az automata tüzelés két fokozata között (200/300 vagy 500 lövés/perc), és a fegyver 600 darab HE-T (nagy robbanóerejű nyomjelző) és AP-T (páncéltörő nyomjelző) lőszert kap javadalmazásként. A fő fegyverrel párhuzamosítva felszereltek még egy 7,62 mm-es PKT géppuskát is. A torony tetejére szerelt 9M111 Fagot (AT-4-es Spigot) irányított páncéltörő fegyver hatótávolsága 2000 méter, és nagy robbanóerejű páncéltörő lőszert juttatott a célba. Az Euromissile-hez hasonlóan a ,,Spigot” használata egyszerű volt. A kezelőnek csak annyit kell tennie a találat eléréséhez, hogy a célzóberendezésének a szálkeresztjét a célon kellett tartania. A korábbi Saggereken ezt a funkciót egy kis joystickkal kellett ellátni.

A ködösítéshez a jármű diesel üzemanyagot tudott fecskendezni a kipufogórendszerbe, de a BMP-2-est még három-három elektromosan indítható ködgránátvetővel is felszerelték a torony mindkét oldalán. A jelenlegi BMP-2-esek utólag felhelyezhető előtét páncéllemezeket is kaptak a toronyhoz. A jármű a korábbi nyolctól eltérően hét teljesen felfegyverzett katonát tud szállítani: egy fő a parancsnok mögött ül, a másik hat pedig a szállítótér hátsó részében, két oldalra kifelé nézve és mindegyiknek külön lőrése és periszkópja van. A BMP-1-eshez hasonlóan a BMP-2-es is teljes mértékben kétéltű, a vízben saját lánctalpai mozgatják. Közel 30 ezer BMP-t gyártottak, csaknem mindet az Uralban lévő Kurgan gépgyárban. A termelést jelenleg átállították a korszerűsített BMP-3-as előállítására.

SZÁRMAZÁSI HELY: Szovjetunió

SZEMÉLYZET: 3+7 fő

SÚLY: 14 600 kg

MÉRETEK: hossz.: 6,71 m; szél.: 3,09 m; mag.: 2,06 m

HATÓTÁVOLSÁG: 500 km

FEGYVERZET: 1 db 30 mm-es gépágyú, 1 db 7,62 mm-es párhuzamosított PKT géppuska, 9M111 Fagott irányított páncéltörő fegyver

MEGHAJTÁS: Valószínűleg egy 350 LE-s 5D20 hathengeres turbófeltöltéses vízhűtéses diesel

TELJESÍTMÉNY: max. seb.: úton: 60 km/h ; gázlóképesség: úszóképes ;

lépcsőmászó képesség: 0,7 m ;árokáthidaló képesség: 2 m ; lejtőmászó képesség: 30 fok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Website Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

Create your website with WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: