Az előzetes és titkos fegyverszüneti szerződés megkötésével a Kállay-kormány úgy gondolta, hogy mindent megtett a háborúból való kiválás érdekében, és folytatta a túlélésre és egyensúlyozásra alapozó politikáját. Ez azonban csak akkor lehetett sikeres, hogyha a nagyhatalmak lépései és a hadi helyzet is a kormány szándékainak megfelelően alakul. Erről azonban szó sem volt, hiszen a szovjet csapatok gyors előrenyomulása következtében a front 1944. február végére elérte a Kárpátok előterét és oda kellett rendelni az I. magyar hadsereg egységeit. A német vezetők régóta ellenszenvvel és nyugtalansággal figyelték a magyar kormány kiválási szándékait, amelyekről pontos információkkal rendelkeztek. Az országgal szembeni katonai fellépést azonban politikai megoldással kívánták kombinálni. Ennek megfelelően 1944. március 18-ám,a klessheim-i tárgyalásokon Hitler azt kérte Hortytól, hogy adja beleegyezését a német megszállásba,és nevezzen ki új, németbarát kormányt.
A kormányzó, belátva, hogy nincs választási lehetősége, mindezt elfogadta, és másnap a német csapatok megszállták az országot. Az akció az egész magyar társadalmat meglepetésként érte, de ellenállásra, sztrájkokra sehol sem került sor, ami viszont a németek számára volt furcsa. A megszállás után a kormányzó a helyén maradt, ami megnyugtatta a lakosságot, és a rendszer folytonosságát is biztosította. A közvéleményt úgy tájékoztatták, hogy a német csapatok közös megegyezéssel tartózkodnak az országban és május elejére már csak egy 50 ezer fős megszálló erő maradt az ország keleti hadműveleti területein. Az új kormányfő a feltétlen németbarát és volt berlini nagykövet Sztójay Döme lett, a miniszterek pedig ismert szélsőjobb oldali, de nem nyilas politikusok közül kerültek ki. A németellenes erők kikapcsolására a németek gyors és alapos tisztogatásba kezdtek, melynek során számos és a legkülönfélébb pártállású politikust és közéleti személyiséget letartóztattak, országosan mintegy 10 ezer embert. A helyzetre nagyon jellemző volt, hogy nemcsak Kállay, de Bethlen is menekülésre kényszerült. A német megszállás után Magyarország tehát továbbra is a német szövetségi rendszerben maradt maradt annak minden súlyos következményével. Az önálló állami élet maradványai arra elegendőek voltak, hogy a nyugati hatalmak az országot ne megszállt, hanem csatlós országként kezeljék. Ezért az angolszász légierő teljes teljes erővel bombázta a magyar városokat, a fontosabb gyárakat, közlekedési csomópontokat. 1944. április 3-a és szeptember 30-a között 19 légitámadás érte az országot, amelynek következtében mintegy 20 ezer ember halt meg. A Sztójay-kormány minden lehetséges erőt mozgósítani kívánt a szovjetek ellen. A gazdasági életet azonban a németek ellenőrizték, a lakosságot pedig a bombázások, a sorozatos behívók és a növekvő áruhiány sújtotta. A legtragikusabb sors a hazai zsidóságnak jutott.
1944 elején mintegy 800 ezer fős magyarországi zsidóság a térség legnagyobb lélekszámú zsidó közössége volt. A megszállás után a németek célja végső soron a teljes megsemmisítés (Endlösung) lett. Sor került a kényszerlakhelyek kijelölésére (gettósítás), majd megkezdődött a koncentrációs táborokba (főként Auschwitzba) szállításuk. A különféle mentőakciók mellett a hazai egyházak vezetői is felemelték a zsidóság érdekében. A kormányzó 1944. július elején leállíttatta a deportálásokat, de összességében a Holocaustnak 334 ezer magyarországi zsidó esett áldozatul, valamint több ezer fő a hazai cigányságból is.
Horthy a megszállás első hónapjaiban nagyon passzívan viselkedett, amely csak részben magyarázható idős korával (ekkor 76 éves volt). Valójában sohasem szeretett a napi politikával foglalkozni, de az 1944 nyarán zajló európai események határozott cselekvésre késztették. A szövetségesek sikeres normandiai partra szállása, valamint a román front összeomlása és Románia kiugrásának hatására leváltotta Sztójayt (Lakatos Géza vezérezredes vette át a kormányrudat) és fegyverszüneti delegációt küldött a szovjetekhez. A németek, érzékelve a kormányzó szándékait, a nyilasokat kívánták a hatalomra juttatni. Ennek megfelelően Horthy 1944. október 15-i kiugrási kísérletére leginkább Szálaiék készültek fel. A kormányzó ugyan rádióbeszédben közölte a német szövetség megszűntét és a háborúból való kiválást, de a hadsereg és a vezérkar nem volt hajlandó szembefordulni a németekkel (ebben nagy szerepet játszott a félelmük, hogy 1940-ben, Katynban kivégzett lengyel tisztek sorsára jutnak). A nyilasok ezalatt német segítséggel megszállták a fővárost, és másnap Horthy, posztjáról lemondva, valamint kiáltványát visszavonva Szálasi Ferencet bízta meg a miniszterelnöki feladatok ellátásával. Ezzel valójában a rendszer megbukott, de a nyilasok szilárdan kézben tartották a hatalmat. A hadsereg és az államgépezet nem esett szét, Szálasi pedig, a kormányfői és az államfői hatalmat összevonva, felvette a nemzetvezetői címet. Fokozták az ország háborús erőfeszítéseit, teljes mozgósítást rendeltek el és az egész országot hadműveleti területnek nyilvánították.
A fő cél a szovjetek elleni harc volt, de a hozzá nem értő nyilas vezetők tevékenysége csak fokozták a zűrzavart. A megfélemlített lakosság ebben a helyzetben az ellenállás passzív formáit választotta, ami főként azt jelentette, hogy megpróbálták az ország német részről történő módszeres kifosztását és az anyagi javak elszállítását. Az ország területén a német és a magyar csapatok szívósan védekeztek, így a főváros ostroma több mint két hónapig tartott és mérhetetlen pusztulással járt. A nyilas kormány végsőkig kitartott Hitler oldalán, sőt a németek erejéből még egy dunántúli ellentámadásra is futotta. A lakosság csak ekkor értette meg igazán, mi az a háború. A bombázások, a rekvirálások, az anyagi javak elhurcolása és a menekülők százezrei mellett szétesett az államapparátus is.
Az 1944. december 22-én Debrecenben, Dálnoki Miklós Béla vezetésével megalakult új kormány szinte azonnal hadat üzent a németeknek, az országban a harcok azonban csak 1945. április közepére szűntek meg. Magyarország újra a vesztesek oldalán fejezte be a háborút, mely súlyos pusztítással járt. A revíziós területgyarapodások megtartására és a régi rendszer átmentésére semmi remény nem volt. A Vörös Hadsereg jelenléte miatt az ország teljesen ki volt szolgáltatva a szovjeteknek, és ez tragikus módon határozta meg a magyarság 1945 utáni éveit.
jancsiga1982
stargate1987
Haditechnika Lexikon 
Hozzászólás