A Brit SAS katonái

A Special Air Service (SAS) elit gyalogos alakulatként a II. Világháború idején hozták létre, s utóbb a brit hadsereg különleges erőinek legjelentősebbike lett. Eredetileg ellenséges vonalak mögötti, hagyományos katonai akciók végrehajtására szánták, de vett részt gerillaerők elleni harcban és antiterrorista vállalkozásokban is: Ilyen volt például a londoni iráni nagykövetség elleni híres roham 1980-ban. Az SAS magas szintű professzionizmusát az egész világon elismerik.

Damoklész szárnyas kardja alatt az SAS mottója: Aki mer, az nyer

Időbe telt, amíg az SAS biztosította állandó helyét a brit fegyveres erőkben: eredetileg 1941 júliusában, Észak-Afrikában jött létre, hogy rajtaütéseket hajtson végre az ellenséges vonalak mögött, majd a második világháború végén feloszlatták. Ám az 1950-es években a reguláris hadsereg keretei közt ismét életre hívták, mert a malajziai dzsungelben szükség volt különleges erőkre, amelyek felkutatták és megsemmisítették a gerillákat, sikeres hadműveleteket folytatott felkelők ellen az Arab-félszigeten és Borneón is. Az 1970-es évekre az SAS katonai körökben megalapozta a reputációját: kemény, eredményes ezredként tartották számon, amelynek a jövőben is bőven lesz feladata. Tagjai az egész brit hadseregben a legszigorúbb válogatáson és kiképzésen esnek át.

Egy SAS túszejtő-csoport S10-es légzőkészülékekben házat rohamoznak meg.

Az SAS újoncait a reguláris hadseregből vagy az ezred saját katonai körzetéből toborozzák, eképpen már minden jelölt legalábbis alapkiképzéssel rendelkezik, amikor jelentkezik az SAS válogatókurzusán. Az önkénteseknek, akár tisztek, akár tiszthelyettesek vagy egyéb rendfokozatúak, ajánlást kell hozniuk parancsnokuktól. A jelentkezőket egyfelől az vonzza, hogy a végsőkig próbára tehetik pszichés és fizikai képességeiket, másfelől pedig az, hogy esetleg egy nagy hírű elitalakulat tagjaivá lehetnek. Az első körben alapos orvosi vizsgálatnak és alap-erőnléti próbáknak vetik alá őket: ezeken tízből kilencen mennek át. A maradók háromhetes, híresen kemény bevezető-szelekciós kurzuson vesznek részt, amely nagy fizikai és lelki állóképességet követel.
A kurzusra a walesi Brecon Beaconsban kerül sor, “úriemberekhez illő, civilizált légkörben”. A már szolgáló katonák a fegyelem korábban nem tapasztalt “mélységeivel” ismerkednek meg, és mindenkit egyre nehezebb erőpróbáknak tesznek ki, melyek során az elemekkel és saját korlátaikkal egyaránt meg kell küzdeniük.

A teljes személyi állomány rendelkezik bizonyos – többek közt terrorelhárítási – ismeretekkel, megtanulják például a zárt terekben való gyors mozgást. Egy-egy katona szakkiképzése attól függ, légi-, vízi-, vagy mobilcsapathoz tartozik-e, vagyis hogy légi úton, vízi járművön, gépjárművön vagy mászó-, illetve sítechnikákkal jut célba.

Málhát és fegyvert cipelve hosszú, magányos meneteket hajtanak végre úttalan utakon, ami igencsak durva módszer egy ember értékének felmérésére, azok azonban, akik végigcsinálják, rendkívüli lelkierőről és elszántságról tesznek tanúbizonyságot, mert le kell győzniük a kimerültséget, a természet erőit, valamint a magányt is. Gyakoriak a sérülések, és nem ritka, hogy meg is halnak az SAS-tagjelöltek. Az első válogatás végén általában öt jelentkezőből négyet kiejtenek és visszaküldenek eredeti egységeikhez.
Ha a jelölt mindezt túléli, hivatalosan is az ezred tagjává válik, de még ezután is rengetegféle szakkiképzés vár rá: ezek köre az idegen nyelvtanulástól a sziklamászáson és a kézi nyitású ejtőernyőzésen át a frontsebészetig terjed.

Az SAS “Rózsaszín Párduca”: Ez az átalakított Land Rover sivatagi rejtőszíne miatt kapta nevét. Az 1960-as évektől az 1980-asokig használtál. Üzemanyagtartályaiba 2400 km megtételére elegendő üzemanyag fért.
1.: Lapát 2.: Karabély 3.: Vizeskanna 4.: A két 7,26-os géppuska egyike 5.: Mágneses tájoló oszlopa 6.: UHF rádió 7.: VHF rádió 8.: Homokjáró lemez elakadások esetére 9.: Sátor 10.: Felszereléseket elhelyezésére alkalmas, rögzíthető vízálló vászontárolók

A katonának, aki keresztülmegy ezen a válogatási és kiképzési procedúrán, kiegyensúlyozott, önálló, lelkileg és fizikailag egyaránt csúcsformában lévő embernek kell lennie, aki képes arra, hogy hosszú időn át és nehéz körülmények közt, egy kis egység kötelékében tevékenykedjék – anélkül, hogy összekülönbözne a társaival. Szükség esetén egyedül, parancsok nélkül is folytatnia kell a feladat végrehajtását. Az SAS-eseket felkészítik arra, hogy szükség esetén hidegvérrel öljenek, azoktól azonban, akik túlságos örömüket lelnék benne, megszabadulnak. Ki-ki szigorúan köteles féken tartani és a megfelelő mederbe terelni agresszióját. Az SAS-katonáival szemben alapkövetelmény, hogy nyomás alatt is megőrizzék ítélőképességüket. A hencegés vagy hősködés ugyancsak idegen tőlük. Az ezrednél a drill és a “katonásdi” minimális, rangkülönbség pedig kevesebbet számít, mint a hozzáértés és a teljesítmény.
Az SAS hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonít a titoktartásnak és a névtelenségnek – az egység tevékenységéről nyilvánosan locsogni szigorúan ellenjavallott. Az ezred nyilvánosság előtti arculatát az iráni nagykövetség ostroma formálta át. Az 1960-as évek végén és a ‘70-es elején túszszedések és repülőgép-eltérítések sokasága jelezte: a világ színpadán megjelent a nemzetközi terrorizmus. Az SAS erre reagált, amikor túszválságok kezelését szolgáló technikák kifejlesztésére és oktatására Herefordban létrehozta Counter Revolutionary Warfare (CRW, Gerilla-/terrorellenes Hadviselés) kiképző-iskoláját. “Harci házat” alakítottak ki, amelyen olyan épületek megrohamozását gyakorolják, amelyekben (terroristák) túszokat tartanak fogva, a gépeltérítésekkel kapcsolatos helyzeteket pedig egy utasszállító repülő életnagyságú és -hű modelljén szimulálják. CRW készenléti csoportokat hoztak létre, hogy bármikor reagálhassanak egy esetleges terrorcselekményre.

Behatolási módszerek: Az 1970-es években az SAS kiemelkedő szerepet játszott azoknak a taktikáknak a kifejlesztésében, amelyeket fegyveres túszejtők által elfoglalt épületekben való behatoláskor alkalmaznak. Az első feladat a bejutás, amelyet olykor nyílászárók kontrollált töltetekkel való berobbantása után hajtanak végre. A következő lépés a túszejtők megzavarása sokk- vagy könnygázgránátokkal. Ezután, alaposan begyakorolt módszer szerint, kis fegyveres csoportok sorozatlövő fegyvereikkel gyorsan bepásztázzák az egész teret, és megállapítják, van-e jelen bármiféle ellenség. Kiképzésüknek megfelelően a kockázatát is kerülniük kell, hogy egymásra vagy ártatlan túszokra lőjenek, Minden katona úgy helyezkedik el, hogy csoportjának soha egyetlen tagja se kerüljön a lővonalába. Az SAS igyekszik minden túszejtőt azonnal agyonlőni, nehogy elrejtett robbanószerkezeteket hozhasson működésben.
1.kép: Felállás: A behatoló osztag rendszerint 5 emberből áll: Vörös 1-ből és Vörös 2-ből, a két elsőből, az osztagparancsnokból, aki követi őket, és Kék 1-ből, valamint Kék 2-ből. A helység megtisztítása azzal kezdődik, hogy felállnak az ajtónak a kilincs felőli oldalán
2.kép: Sokkgránát alkalmazása: Vörös 1 kinyitja az ajtót és bedob egy sokkgránátot, közben a többiek minden irányban biztosítják a folyosónak a Vörös 1 háta mögötti területét. A gránát odabent mindenkit megbénít, de maradandó sérülést nem okoz.
3.kép: Az ajtón belül: Először Vörös 1 hatol be, és végigpásztázza a helyiség jobb felét, majd követi Vörös 2, aki a ballal teszi ugyanezt. Kék 1 és Kék 2 felkészülnek a behatolásra, a parancsnok a folyosó felől biztosít. 4.kép: A helység megtisztítása: Miközben Vörös 1 az átellenes jobboldali sarok felé mozog (fegyverét abba az irányba tartva), Vörös 2 a legközelebbi bal sarok felé mozdul, s közben a szemben lévő fal felé céloz
5.kép: Vörös 2 megtisztítja a közelebbi bal sarkot, eközben Vörös 1 a közelebbi jobb sarkot pásztázza. Belép Kék 1 és elhelyezkedik a közeli jobb sarokban, majd Kék 2 érkezik, aki az ajtót vigyázza. Végül bejön a parancsnok is.

A gyakorlással töltött évek 1980. május 5-én hozták meg gyümölcsüket: ezen a napon rohamozta meg egy SAS csapat Londonban a Prince’s Gate-n lévő iráni nagykövetség épületét, amelyben arab terroristák huszonhat embert ejtettek túszul. A gondosan előkészített és végrehajtott támadás 11 percet vett igénybe. Öt terroristát agyonlőttek, a hatodikat elfogták. Két tússzal a terroristák végeztek. A televízió élőben közvetítette a beavatkozást, amelynek révén az SAS világhírű lett.

Ezt a famakettet az SAS készítette, hogy a katonák számára ismerősek legyenek a helyiségek, ha majd sor kerül a behatolásra. Minden emeletét le lehetett emelni, így láthatóvá vált az alatta lévő szint alaprajza is.

Az iráni követség ostroma nyomán az SAS új arculatra tett szert, egyesek szemében azonban “hidegvérű gyilkosok” lettek, mert néhány terroristát az után lőttek agyon, hogy már megadta magát. Az SAS-t állítólagos kíméletlensége miatt az 1980-as években, az IRA terroristái elleni hosszú küzdelem idején is bírálták. Az SAS kommandósai nagy sikerű titkos akciókat hajtottak végre Észak-Írországban, mígnem a ”mindenkit agyonlőni” – rutinnal kapcsolatos vádak miatt kivonták őket onnét. Egy nagy port felvert akció során az SAS 1988 márciusában Gibraltárban nem teljesen tisztázott körülmények közt agyonlőtte az IRA három (a vád szerint) bombamerényletre készülő tagját. A kommandósok kíméletlenségét egyesek méltatták, mások bírálták, senki sem állította azonban, hogy vétettek volna az előírások ellen.

Az SAS által gyakran használt MP5-ösnek számos, többek közt egy gránátvetővel felszerelt változata is van.

a.: 9X19 mm-es lőszer b.: Kihúzható válltámasz c.: Tűzváltókar d.: 40 mm-es gránát e.: 15 lőszert befogadó tár

Annak ellenére, hogy a nyilvánosságot leginkább a gerilla- és terrorellenes hadviselés foglalkoztatja, az SAS továbbra is a különleges könnyű gyalogság feladatkörét látja el. Hogy speciális ismereteik miképpen hasznosíthatók a hagyományos háborúban, megmutatkozott, amikor Anglia 1982-ben Argentínával csapott össze a Falkland-szigetek birtoklásáért. Amikor a brit csapásmérő erő elindult az argentin csapatok által elfoglalt szigetek felé, helikopterről négyfős SAS-járőröket tettek le a leendő hadműveleti területen, hogy rejtett megfigyelőállásokat hozzanak létre. A rejtőzködő kommandósok a nehéz terep- és szörnyűséges időjárási viszonyok közt heteken át kitartottak, s részletes jelentéseket küldtek az argentin erők elhelyezkedéséről. Miután az egyik őrjárat támadási célpontként jelölt meg egy felszállópályát, az SAS helikopteren odaérkező katonái tizenegy argentin repülőgépet semmisítettek meg a földön majd egyetlen sebesültjükkel együtt távoztak. A helikopterhasználatot leszámítva az SAS effajta akciókat hajtott végre Rommel erői ellen a Nyugati-sivatagban, a 2. világháború során (Az SAS 2.világháborús tevékenységeiről egy másik cikkben lesz szó). Hasonló hátországi műveleteket az 1991-es Öbölháborúban is bíztak rájuk. Helikopterrel, vagy a sivatagi határon keresztül, Land Roverekkel és motorkerékpárokkal hatoltak be az országba, ahol SCUD-rakétaindítóeszközöket pusztítottak el és ellenséges kommunikációs vonalakat rongáltak meg.

SAS-kommandós felszerelés: Amikor az ezred az 1970-es években létrehozta gerilla- és terrorellenes kapacitását, egy sor fegyvert és ruhafélét is rendszeresített, amelyek haszonnal alkalmazhatók túszmentések során. Amikor 1980-ban Londonban megrohamozták a Prince’s Gate-i iráni nagykövetséget, sokkgránátokat és könnygázt alkalmaztak, hogy dezorientálják a túszejtőket, ők azonban gázálarcaikban biztonsággal mozoghattak a könnygázfelhőben. A terroristák többségével Heckler & Koch MP-5-ösök lövései végeztek.
1.: Gázálarc: A gázálarcot az arcon viselik, véd a könnygáz és a füst ellen. Lencséi mérséklik a sokkgránát villanásainak hatását, belső mikrofonnal, valamint oxigén- és rádiócsatlakozóval rendelkezik. A szűrő vegyi és biológiai harcanyagok ellen is hatásos
2.: Símaszk
3.: Kés a hüvelyével
4.: Bőrkesztyű
5.: Fekete hasított bőr bevetési mellény
6.: G-60-as sokkgránát: Vakító villanást és 160 decibeles hangeffektust produkál, a közelben tartózkodók elvesztik tájékozódóképességüket. Ezt a példányt az iráni követség elleni roham során, 1980-ban használták. A jelenlegi változatok könnygázt is tartalmaznak.
a.: Tartály: Higany és magnéziumpor illékony keveréke volt benne
b.: Felengedett biztosítókar
c.: A biztosítószeg furata (a szeg nincs a képen)
7.: Golyóálló mellény: Az acéllemezekkel bélelt, párnázott mellény – funkciója szerint – lefékezi a lövedékeket és elnyeli mozgási energiájukat.
8.: A bélés szétoszlatja a lövedék behatolási energiáját és elejét veszi a sérülésnek.
9.: Acél vagy kerámialemez textilhuzatban

10.: Bevetési öltözék: Ez a kezeslábas maximális mozgási szabadságot biztosít. Gyulladás-késleltetővel impegrált textil: fekete, hogy sötétben a lehető legjobban rejtse viselőjét.
11.: Hevedertáska
12.: A pisztolytáska combhevedere
13.: Browning HP pisztoly: A 9 mm-es Browning High Power tára 13 lőszert fogad be
14.: Megerősített orrú bőrbakancs
15.: MP5A5 géppisztoly: Tűzgyorsasága percenként 800 lövés. Ezt a verziót ISTEC 40X46 mm-es gránátvetővel is felszerelték

A Tiszthelyettesek-tisztesek és sorkatonák csak akkor válnak meg az SAS-től, ha eljön az ideje, hogy visszatérjenek a civil életbe. Egy részük olyan munkakörben kamatoztatja tudását, amelyben alkalmazhatja a tanultakat: testőrként, ipari kémként, sőt zsoldosként is. Sajnos nem egy esetben történt, hogy egy SAS katona nem volt képes feldolgozni a civil életet és öngyilkosságot követett el (ezen okból kifejezetten erre a célra létrehoztak egy pszichológiai és szociális programot, melynek feladata a frissen leszerelt katonák civil életbe való visszailleszkedését segíti).
A tisztek anyaezredüktől vezénylik az SAS-hez, és az is gyakori, hogy egy idő után visszatérnek a hagyományosabb szolgálatba. Egyesek közülük magas posztokra kerültek a brit hadseregben – ez is jelzi az SAS-t övező megbecsülést.

Az iráni követség ostroma: 1980, London: Egy SAS katona belegabalyodik a köteléke. A kommandós a tetőről ereszkedett le egy első emeleti szegélyre.